Az LCD képernyő működési elve

A folyadékkristályos anyagot a két párhuzamos lemez közé töltik, majd a folyadékkristályos anyagon belüli molekulák elrendezését feszültség hatására megváltoztatják, hogy elérjék az árnyékolás és a fény áteresztésének célját a különböző árnyalatú képek megjelenítéséhez, és amíg mivel a két A síklapok közé háromszínű szűrőréteg kerül, és színes kép jeleníthető meg.

Az LCD folyadékkristályos képernyő felépítése az, hogy folyadékkristályos anyagot helyezzen el két párhuzamos üvegdarabban. A két üvegdarab közepén sok függőleges és vízszintes vékony vezeték található. A rúd alakú kristálymolekulákat az szabályozza, hogy be vannak-e kapcsolva vagy sem, ezáltal megváltoztatják az irányt, és megtörik a fényét, hogy képet készítsenek. Sokkal jobb, mint a CRT, de az ára drágább.

A folyadékkristály egy szerves vegyület, amely hosszú rúd alakú molekulákból áll. Természetes állapotukban ezeknek a rúdszerű molekuláknak a hosszú tengelyei nagyjából párhuzamosak.

Az LCD folyadékkristályos képernyő egyik jellemzője: a folyadékkristályt két vékony hornyú sík közé kell önteni, hogy normálisan működjön. Ezen a két síkon a barázdák egymásra merőlegesek (90 fokos metszéspont), vagyis ha az egyik síkon lévő molekulák észak-déli irányban, a másik síkon lévő molekulák kelet-nyugati irányban helyezkednek el, és a síkban lévő molekulák a két sík egymáshoz igazodik. A közöttük lévő molekulák 90-fokú csavarodásra kényszerülnek. Mivel a fény a molekulák igazodási irányába halad, a fény a folyadékkristályon áthaladva 90 fokkal el is csavarodik. De amikor feszültséget kapcsolunk a folyadékkristályra, a molekulák függőlegesen átrendeződnek, így a fény egyenesen, csavarodás nélkül távozhat.

Az LCD második jellemzője: inkább polarizált szűrőkre és magára a fényre támaszkodik. A természetes fény véletlenszerűen oszlik el minden irányba. A polarizált szűrők valójában vékonyabb és vékonyabb párhuzamos vonalak sorozata. Ezek a vonalak egy hálót alkotnak, amely elzár minden olyan fénysugarat, amely nem párhuzamos ezekkel a vonalakkal. A polarizáló szűrő vonalai is pontosan merőlegesek Di-re, így teljesen elzárhatják a polarizált fényt. A fény csak akkor tud behatolni, ha a két szűrő vonalai tökéletesen párhuzamosak, vagy ha magát a fényt úgy csavarták, hogy illeszkedjen a második polarizációs szűrőhöz. Az LCD ilyen két, egymásra merőleges polarizált szűrőből áll, így normál körülmények között minden áthatolni próbáló fényt blokkolni kell. Mivel azonban a két szűrő tele van csavart folyadékkristályokkal, amikor a fény áthalad a Di szűrőn, azt 90 fokkal elcsavarják a folyadékkristály-molekulák, majd a Zui áthalad a második szűrőn. . Másrészt, ha a folyadékkristályra feszültséget kapcsolunk, akkor a molekulák átrendeződnek és teljesen párhuzamosak lesznek, így a fény nem csavarodik tovább, így éppen blokkolja a második szűrő. Röviden: a bekapcsolás blokkolhatja a fényt, és egyetlen áram sem engedheti ki a fényt. Természetesen az LCD képernyőn a folyadékkristályok elrendezése is változtatható, így bekapcsoláskor fényt bocsát ki, bekapcsoláskor pedig blokkolja.